{ játék elolvasása }

• Tartalomi kivonat •
______________________________________________

Minden egy hóviharos délutánon kezdődött. Yamato épp hazafelé tartott egymaga, mikor Tsuyoshi megállította. A kölyök nem mert egyedül hazaindulni a hóviharban, mert félt, hogy eltéved... így megrohamozta a senpait és könyörögni kezdett neki, hogy kísérje haza. Yamato eleinte nem akart segíteni neki, és igazából később sem. A könnyebb utat választotta: közölte a fiúval, hogy feljöhet hozzá, amíg eláll a hó. Tsuyoshitól egy olyan reakciót kapott, amire nem várt: a fiú megölelte. Nem is ismerik egymást, miért? Yamato ezt kérdezte magától. Aztán a délutánjuk, majd estéjük kicsit... érdekesen telik. Yamato elég távolságtartóan viselkedik. Nem igazán van hozzászokva a társasághoz és hát a családi háttere miatt úgy van vele: nincs szüksége senkire. Még barátokra sem. Ez a téma kettejük közt is feljön. Tsuyoshi azzal érvel, hogy neki vannak általános sulis barátai is, akik évek-óta mellette vannak és most is nagyon jóban vannak. Ez Yamatot nem nyugtatja meg... egyszer ők is elárulhatják a fiút. Ő nem bízna senkiben. Később, mikor a vihar nem csitul, megállapodnak abban, hogy Tsuyoshi nála maradhat éjszakára. Megfürödnek, aztán megvacsoráznak. Ezután feljön a téma, miszerint a kölyöknek még nincs kész a matek házija: és nem is érti. Yamato ismét erőt vesz magán, segít a fiúnak. Elmagyaráz egy-két dolgot, megcsinálják a házit, aztán alvás. Egy ágyban, mert nincs másik takaró... elég kellemetlenül érzi magát emiatt Yamato.

Azért az első napjuk alkalmával Yamato tesz egy-két érdekes mozdulatot a fiú felé, de Tsuyoshi egyelőre nem gyanakszik.

Ám másnap reggel, mikor elindulnak suliba, Yamato a liftben a falhoz szorítja a fiút. Azaz nem szorítja, mert nem erőszakos vele. De simogatja is kicsit. Viszont még ekkor sem áll össze a fiúban a kép, Yamato mit akarhat. Megállapodnak abban, hogy a fiú feljön hozzá délután és akkor Yamato elmond neki mindent.
Mellesleg, csak annyit közöl a fiúval előzetesen, hogy a sok szívességért cserébe várna ezt-azt...

Napközben, az egyik hosszúszünetben Yamato a zeneklubban van és gitározik. [小夜子 Sayoko] Tsuyoshi eleinte az ajtóból figyeli a senpait, de Yamato észreveszi és beszélgetést kezdeményez vele, beinvitálja. Kicsit beszélgetnek, aztán megy mindenki a maga útjára.

Délután, iskola után Yamato az aulában vár a fiúra, aki hamar meg is érkezik. Hazafelé nem váltanak sok szót, Yamato készül magában a dolgokra. Meg a visszautasításra is. Nem szokása senkire sem ráerőltetnie magát, így a fiúra sem akarja.

A lakásban a senpai rá is tér a dologra, megcsókolja röviden Tsuyoshit, aki ettől igencsak zavarba jön. Na meg meglepődik. Épp ezért az elején nem is ellenkezik, hanem engedelmesen megy a senpaial a szobába. Egy ideig hagyja, hogy Yamato tegye, amit akar, de aztán rákérdez, mit is... mit is akar pontosan. Yamato félig-meddig nyersen közli, hogy csak egy kis játékot. Érzelmek nélkül... egy kis testiség. Ennyire vágyik. Tsuyoshinak ez nem tetszik, egyrészt, másrészt meg... ő a lányokat szereti. Így elutasítja Yamato közeledését, aki békén is hagyja. Úgy van vele, hogy a fiú ezek után már biztosan nem fogja keresni, de... tévednie kell.

Tsuyoshi: Így már... nincs szükséged rám, nem igaz?
Yamato: Inkább neked nincs rám, nem? Elég rossz ember vagyok.
Tsuyoshi: Szerintem nem. Hiszen segítettél nekem.
Yamato: És amit kértem cserébe?
Tsuyoshi: De végül nem erőszakoltad rám, szóval nem hiszem, hogy baj lenne ezzel.... nem?
Yamato: Ha így gondolod... *Érdekes... félrenéz.*
Tsuyoshi: Én úgy gondolom, hogy nincs semmi baj.

Összeszedik magukat és indulnak tovább. Yamatonak dolgoznia kell menni, Tsuyoshinak pedig illene két nap után hazafáradni.

Útközben a fiú elkéri Yamato telefonszámát. Minek? Igazából nem tudja, de a senpai örül ennek valamiért... talán később még keresni fogja a kölyök. Bár az okát nem érti. Tsuyoshi egy kedves, naiv kölyök, aki már most közelebb van Yamatohoz, mint azt gondolná...

...végül elválnak útjaik és mindenki megy a maga dolgára.