Swanford, egy teljesen átlagos kisváros volt. Nem büszkélkedett soha nagy létszámmal, de az emberek elvoltak egymás mellett. Igen, hiába kisvárosról van szó, az emberek nem igazán foglalkoztak a másikkal. Mindenki intézte a saját dolgát, mással nem törődve. Ilyen értelemben városi élet nem igazán volt. Telt-múlt az idő, új lakók érkeztek a környékre, akiknek nem igazán tetszett, hogy az emberek levegőnek nézik egymást és csak akkor szólnak a másikhoz, amikor muszáj. Swanford hangulata szürke volt és nyomott. Mondhatni, kissé fagyos is.
Egyik éjjel egy titokzatos, fekete csuklyás lány rohant végig a kisváros utcáin, azt kiabálva, eltűnt a kisbabája, aki nem rég született. Páran kinéztek az ablakon, de nem reagáltak. Pár ember viszont kikiabált a saját kis kuckójából, hogy jó lenne, ha csendben maradna, mert csak nagy lármát csap, ezzel idegesítve másokat. A lány se köpni, se nyelni nem tudott - tényleg ennyire fagyos a szíve itt mindenki? És az volt. A gyerek sosem került elő, a titokzatos csuklyás lány pedig mély depresszióba zuhant. Arra gondolt, valaki elrabolta a kisgyermeket, de bizonyítani sosem tudta.
Az ereje e tájban éledt fel benne... az emberek viselkedése és a környezete ő magát is hideggé és fagyossá tette. A szíve szinte megfagyott és amihez hozzáért, az is. Egy éjszaka pedig hangosan, rituális keretek között elátkozta az egész várost és annak minden lakóját.
Swanfordra örök havat hozott és azt kívánta, aki belép a városba, az soha többé ne tudjon elszakadni tőle. Ha el is megy, kísértse végig élete során ez a fagyos hangulat, ami itt fogadta. Aki pedig a kezdetektől fogva itt él... az soha ne tudja elhagyni a várost - éljen rabságban Swanford határain belül.
Az átok feloldásásának módjáról nincs információ, de nagyon nem is keresték az itt lakó emberek: egyszerűen beletörődtek a kialakult helyzetbe.

Ez történt lassan 800 éve, 1215. december 13-án. Még az 1900-as évek végén a város polgármestere úgy döntött, hogy bár az átok valóban lesúlytott és nem úgy tűnik, mintha az meg akarna törni - a Swanford névtől meg kell válniuk. Legalább a név ne hírdesse a köztudatban, hogy igen, ez az elátkozott város, ahol örökké esik a hó. Így 1998. július 19-én új név íródott fel a táblára, ami a várost jelzi: Ravenhill.